Lakossági rendezvényen meglátogatta a KEF standját egy anyuka. Nagyon érdeklődő volt, így beszélgetésbe kezdtünk. Megemlítette, hogy ő mostanában nagyon figyeli az ilyen dolgokat, amivel mi foglalkozunk. Sajnos saját tapasztalatból közelebbről ismeri a témát. A fiáról kezdett el mesélni. A fiatalember neve nem hangzott el a beszélgetésben, én most Csabának fogom nevezni.  Az anya úgy érzi, a probléma egyik gyökere a családban kezdődött, mert náluk Csaba apja olyan beállítódású volt, aki azt mondta „fiúgyerek, az had igyon”.  Ebből aztán problémák adódtak. A családban három gyerek nőtt fel, és az anya elmondása szerint Csaba volt a legbéketűrőbb, nem illett hozzá a deviáns viselkedés, nem volt lázadó. A fiatal már huszonévesen sok próbálkozást tett, hogy leszokjon az ivásról, sikertelenül. A Dél-pesti Kórházban is hosszú időt töltött, de a probléma nem oldódott meg, az italozás folytatódott. „Fiamat ott a többiek kiokosították, hogy ha gyógyszerre iszik, az a tuti. Miután kijött onnan, emiatt még rosszabb lett. Olyan gátlásokat szabadított ez fel benne, hogy éjszakánként kerestük, vagy megverték, vagy elesett, mert nem volt az a vagány srác. Teljesen kifordult magából.” Amikor az anya már nagyon kilátástalannak érezte a helyzetét és szerette volna tudni, hogy mi történik a gyerekével, ellátogatott a Családsegítő Központba, azért, hogy megtudja mi a teendő ilyenkor, hogyan működik a segítség. „Mert az nem mindegy, hogy hogyan segítek, mert ha csak tiltom, az nem működik. Nagyon hálás vagyok a segítségért, mert magam nem gondoltam volna, hogy ezt így kell csinálni.” - mondta az asszony.  „A segítők rávilágítottak, otthon elgondolkodtam, lepörgettem magamban, hogy mit is csinált a gyerek, mit is csináltunk mi valójában. Utólag azt gondolom, ha együtt tudtunk volna működni a Papával jobb lehetett volna., de lehet ezeket a stációkat végig kellett járni.”

Csaba szerelőként dolgozott, és a megoldást jelentő lehetőséget ő találta magának, mert a kórház által ajánlott terápiákat nem vette igénybe. Így került Ráckeresztúrra a KIMM bentlakásos intézményébe, ahol csak 6 hónapot töltött el. Az anya és lánya három hónap után meglátogathatták. „Mikor odamentünk rájöttünk nekünk sem ártana egy ilyen terápia, hogy tiszta lappal indulhassunk el. Fontos volt, hogy ott szeretettel fogadták. Neki egy kemény hely nem lett volna jó.”  Utána még járt Csaba terápiára, de igazából a fél év elegendő volt a gyógyulásához. Látogatóba azonban többször ment még az intézménybe.

Csaba hamar visszatért munkájához, ma is dolgozik, már jó ideje élettársa is van. Az eltelt 10 év alatt nem volt visszaesése, édesanyja reménykedik, hogy minden rendben lesz már. Többször beszéltek arról, hogy Csaba tudja mit kezdjen akkor, amikor jön a sóvárgás, mivel ezzel is foglalkoztak a terápia alatt.

„A szülőnek az a legfontosabb, hogy fogadja el, hogy ez most így van, ne akarjon mindenáron tenni. Volt egy szerető család, a másik két gyerek nem úgy élte meg az otthoni dolgokat. A fiam beteg lett, a változáshoz fel kellett tárni mi minden történt vele.”